hétfő óta megint pozitívan állok a dolgokhoz.

megint jól érzem magam, amihez azért hozzá kell tennem, hogy már rég volt ilyen!

nagyjából olyan fél éve. akkor még nem volt roli, nem volt layton, se jancsikity, nem voltak zavaró tényezők. csegő volt, de akkor nem fajultak még el ennyire a dolgok. most pedig úgy érzem, túl vagyok és van valami ami motivál. egyenlőre még nekem sem tiszta igazán mi az, de van egy láthatatlan erő, ami elég energiát és bíztatást ad a küzdéshez. igen, a küzdéshez, mert az élet számomra a küzdés maga. akár Aranynak. akár más, hasonló cipőben járó embernek.

tanulgatok. járok. fejlődök. lélegzek. élek. és mindent megteszek azért, hogy boldog legyek és elérjem a céljaim.

hosszú idők óta ez az első pozitiv tartalmú bejegyzésem. bizonyíték a fejlődésre. bizonyíték arra, hogy igen is fel lehet állni a legnagyobb csalódásból és a legnagyobb szenvedés is leküzdhető némi (óriási) akarattal. :)

hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem hagytam el magam és nem voltam közönyös, mert de. viszont mindenkinek vannak ilyen szakaszai és azt hiszem ezek elkerülhetetlenek minden ember életében, bármilyen erős is legyen valaki.

nem szégyenlek semmit, már csak a tapasztalért megérte és hogy tudom, legközelebb hogy kell döntenem, ha hasonló helyzetbe kerülök. nem vagyok csalódott, nem vagyok dühös, nem vagyok szomorú.

büszke vagyok arra, hogy fel tudtam törni a mélypontról.