Ma is emlékszem a "múltra". Emlékszem néhány dologra, ami 16 éven belül történt és nagy hatással voltak az életemre. TMajdnem tökéletes részletességgel előttem vannak a képek. Keserűek, mint általában én is. Véletlen összefüggés mindössze.

S most, azt várjátok bocsássak meg, azoknak akik tönkretették a gyerekkorom?
Felejtsem el, a lelki kínzások borzalmait? Hogy mekkora fájdalom volt 7-8 évesen ezzel szembe nézni? Hogy nem éltem át azt, amire mások mindig büszkeséggel emlékezhetnek? Hogy nem kaptam támaszt, amikor a legnagyobb szükségem lett volna rá?
Bocsássak meg, s majd ítél a hallgatóság, amikor oda kerülök, hogy megkérdezik, hogy s mint történt anno ez meg az? Hát nem, nem és nem.

Mert az igazságtalanság, az csak igazságtalanság marad. Az ok néküli tettek miatt nem vagyok hajlandó szenvedni.