ugy nem nagyon erzek.

azt hiszem elhidegultem. nem tudom kinek vagy minek a hatasara, de ezt erzem. ugy konkretan nem akarok jelenleg senkivel se talalkozni, meg semmifele kapcsolatot letesiteni. de a masik oldalarol meg az a gaz, hogy mar lassan letezni se. vagyis...jah.

barcsak lenne egy cel, vagy valaki, amiert/akiert erdemes lenne meg elni. rohadt gyors valtozas kene, de nem gondolom, hogy ez napokon vagy heteken belul megvaltozna es a lejton egyre lejjebb jutok. eszmeletlenul szar erzes haszontalannak erezni magam.
 

csak vagyok, de nem elek. nincs semmi esemeny, semmi uj, semmi mas, semmi irrealis, semmi semmi. uresseg az egesz lenyem. csak annyit kerek egyenlore, hogy valami mozditson mar ki ebbol, mert megorulok szep lassan.

kezdem szenvedesnek tekinteni. tenyleg fokozatosan romlik az egesz latasmodom. es a rohadt eletbe, hogy a jelenlegi helyzetem kihat mindenre.